Varga Évi idegenvezetőnk csatlakozott legutóbb a Dubaiprogramok.com csapatához!

Találkozásunk első alkalmával tudtuk, hogy csak rajta múlik, hogy fogunk-e együtt dolgozni. Meggyőző volt személyisége, kedvessége, motiváltsága. Ismerjétek meg ezúttal Varga Évit!

Mióta élsz Dubaiban? Mi tetszik benne a legjobban?

Erre a kérdésre mindig úgy szoktam válaszolni, hogy összesen három éve élek Dubaiban, de voltak kisebb-nagyobb megszakítások. Mint idegenvezető 2019 májusától dolgozom és azóta élek folyamatosan Dubaiban.

Hogy mi tetszik Dubaiban a legjobban? Egyszerű a válasz: minden!!! Dubai, de nemcsak Dubai, hanem az egész Egyesült Arab Emirátusok számomra egy szerelem. Csak úgy jött, a semmiből, magával ragadott és azóta is bennem él. Olyan, mint amikor az ember találkozik az igazival ? Meg lehet magyarázni, lehet indokokat felsorolni, de alapjában véve egy megérzés, egy megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan valami. Dubaiban megtaláltam a helyem, otthon érzem magam benne!

Szeretem, ahogy az emberek bánnak velem, egymással, ahogy viszonyulnak hozzám és egymáshoz. Itt a tisztelet, alap. Sajnos mára már a világ afelé tendál, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni. Én úgy gondolom, és azt tartom, hogy az alapvető tisztelet minden embernek jár, az elismerés, az, amit lehet/ki kell érdemelni. A legfontosabb dolog, amit egy helyi emirátusokbeli elvár a másiktól, az a tisztelet, és ugyanezt meg is adja. Tiszteletet adni es kapni – itt ez érvényes.

Szeretem – ha fogalmazhatok így – azt a pozitív diszkriminációt, ami itt a nőket megilleti. Szeretek itt nő lenni, sokkal jobban, mint bárhol máshol a világban. Szeretem, hogy jó pár váróteremben külön hölgyek részére fenntartott székek. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy egy nő csak ezen székek egyikére ülhet, hanem éppen azt, hogy az ilyen székre csak egy hölgy ülhet. Szeretem a rózsaszínű taxikat, aminek női sofőrje van és csak hölgyeket vagy családokat szállít. Szeretem a metrónak a második vagonját, amelyben szinten csak hölgyek utazhatnak.

Szeretem, hogy vannak nemcsak koedukált, de külön női és férfi fitness termek is, ahol a szemérmesebb, konzervatívabb hölgyek is bátran, akár felsőruházat nélkül, sportmelltartóban tudnak edzeni anélkül, hogy fürkésző férfitekintetek vizslatnák minden egyes mozdulatukat.

Szeretem, hogy nem bámulnak meg az utcán, a parkokban, a bevásárlóközpontokban, még ha ujjatlan, kivágott felső és rövid szoknya vagy rövid nadrág van rajtam, akkor sem.

Szeretem, hogy sokkal elnézőbbek és megértőbbek az emberek a hölgyekkel. A helyi arabok úgy tartják, a nő az érzelem, a szépség, a kedvesség megtestesítője,  a családi tűzhely őrzője. Ő az, aki összefogja a családot és aki cipeli a fajfenntartás terhét. Mindezért neki elismerés, megkülönböztetett figyelem es bánásmód jár. Szeretek nő lenni Dubaiban, szeretem, hogy nő lehetek Dubaiban. 

Tetszik, hogy a családok összetartóak, hogy soha nincs senki egyedül. Ha egyikük bajba kerül, vagy nehezebb a sorsa, betegség sújtja a családot, mint a kis hangyák, összefognak és együttes erővel cipelik a terheket, mindenki kiveszi a részét a gondokból és a betegről való gondoskodásból. Igaz, öregotthonokat bizony itt nagyítóval sem találna az ember. De elhagyott, magára maradt idős embereket sem…

Szeretem, hogy sosem érzem elveszettnek magam Dubaiban, metropolisz ide vagy oda. Mindenki nagyon segítőkész, bárhová megyek, ha ki is van írva az információ és én mégis rákérdezek, türelmesen elmagyaráznak mindent.

Szeretem, hogy bárhova megyek, legyen az a legkisebb, legegyszerűbb étterem, szálloda, a pincérek, a kiszolgáló személyzet, az árusok mindig mosolyognak. A mosoly, kedvesség alapvető feltétel a vendéglátásban, melyben Dubai élen jár. Teljes mértékben tisztában vannak ugyanis azzal, hogy a turizmus és vendéglátás az egyik fő mozgatórugó, húzó ágazat és éppen ezért mindent megtesznek azért, hogy az idelátogató jól érezze magát.

Szeretem, hogy Dubai saját kultúrája mellett, megtűr és elfogad más kultúrákat is. Bárki gyakorolhatja saját vallását, kultúráját – természetesen amíg ez nem sért más embert vagy kultúrát/vallást. A közhiedelemmel ellentétben, nyugodtan felvehetünk rövid szoknyát, kivágott, ujjatlan felsőt.

Szeretem, hogy néhány dolog, mint például az alkohol, némileg keretek közé van szorítva. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne alkoholt kapni az erre kijelölt boltokban, nagy raktárban vagy ne lehetne egy finom bort vagy hideg sört elfogyasztani az éttermekben, szállodákban, épp ellenkezőleg! Csupán azt jelenti, hogy nem fogunk éjjel dorbézoló, hőbörgő, ittas társasággal találkozni az utcákon. Pontosan emiatt is annyira biztonságos Dubai. Ha épp éjnek idején támad kedvünk egy kis sétára, akár a tengerparton vagy egy csendesebb lakónegyedben, biztosak lehetünk benne, hogy nem esik bántódásunk.

Szeretem, hogy nem kell állandóan arra figyelnem, hogy bezártam-e az autót, hogy nem hagytam-e látható helyen a laptopom,  nem kell állandóan ellenőriznem, megvan-e még a pénztárcám, értékeim, vagy már valaki kilopta a nyitott táskámból. Mindig megvan minden.

Utasaimnak azt szoktam mondani, leginkább a többi turistától kell tartani, de az itt élőktől nem. Ha bármi elveszik, elhagytuk, csak arra kell visszaemlékezni, hol hagytuk el. Eleinte furcsállottam, hogy a pénzautomata előtt az emberek bátran veszik ki a készpénzt és nem azt lesik, hogy közben nehogy valaki meglássa őket, nem dugdossák sokszor a nagyobb összeget sem. Hiába szúrja a farzsebébe emberünk a bankót, senki nem fogja az első sarkon ellopni tőle.

Dubaion kívül mi a kedvenc programod, mit ajánlanál leendő utasaidnak?

Dubaion kívül kedvencem Abu Dhabi, a hegyek/sziklák és a sivatag. Míg Dubai pezseg, lüktet, nyüzsög, addig Abu Dhabi nyugalmával, átláthatóságával vett le a lábamról. Káprázatos palotáival, vakító fehérségű mecsetjével a finom elegancia, pompa fellegvára. Egy kávé elfogyasztása a hűs, aranytól csillogó Emirates Palace-ban, majd egy hosszú séta a monumentális Watan Palotában, igazán tartalmassá teszi a napot. Ne feledkezzünk meg Abu Dhabi csodaszép tengerpartjáról sem, amit – bicikliút és biciklikölcsönző révén – akár körbe is biciklizhetünk. Sokszor november tájékán, mikor már elviselhetőbb a nagy meleg, órákat töltöttem a tengerparton a padon ülve és csak hallgattam a tenger zúgását. Olyankor számomra egy kicsit mindig megállt az idő.

?️ Sivatag… homokdűnék vonalának éles karcolata a horizonton, vakító napsugár, könnyed szellő… ahogy a szél felkapja és játékosan viszi tovább ujjaim közül lepergő homokszemcséket, eszembe jut, hogy porból lettünk s porrá leszünk… majd esteledvén, ahogy a lemenő nap narancssárga, rózsaszín színekben játszó sugara bearanyozza a síkságot, számomra nincs más ehhez fogható.

Amennyire szeretem a sivatagot, ugyanúgy lelkesedek a sziklás hegységekért is. Jebel Hafeet csúcsán letekinteni a mélybe, ahol a házak mint katicabogár hátán a pettyek, olyan aprónak tűnnek, a szabadság erőteljes, felszabadító és felemelő érzése átjárja minden porcikámat.

Mi a kedvenc sztorid az utasokkal kapcsolatban?

Kimondottan kedvenc sztorim nincs, az utasokkal kapcsolatban inkább érzések maradnak meg bennem. Utasaimat több csoportra tudnám osztani: vannak akik nagyon nyitottak az itteni kultúrára, lelkesek és nagyon hálásak, szinte isszák a szavaimat. Sok ilyen utas megmaradt az emlékezetemben, néhánnyal meg be is jelöltük egymást facebookon. Ők mindennek örülnek, mindenben meglátják a szépet és a jót. Jó humorúak, viccelődnek, nagyon vidám hangulatban telik a városnézés. Ők az én kedvenceim, sokan közülük visszatérő utasainkká váltak.

Volt egy kis család, akikkel a városnézés után teljesen véletlenül a sivatagi túrán is összetalálkoztunk, ahol én is szabadidőmben voltam, nem mint idegenvezető. Együtt töltöttük a délutánt és estét a sivatagban, sokat beszélgettünk. Sok esetben az utasok akarva-akaratlanul is közelebb kerülnek hozzám, hisz mégiscsak együtt, úgymond összezárva töltünk egy egész napot, vagy akár több napot is. Több ilyen utasom van, akik közel kerültek a szívemhez és akikre nagy szeretettel gondolok ma is.

Aztán van a másik csoport, akik némi fenntartással viseltetnek az itteni kultúra, emberek iránt, ők számomra a „kihívás“ csoport. ?? Keményen munkálkodom, hogy megszerettessem velük Dubait. Eleddig mindig sikerült, amit magamban nagy sikerként könyvelek el. Nincs szívmelengetőbb érzés, mint amikor valakit „felvont szemöldökkel“ kapok, majd a nap végén mosollyal az arcán engedem el a kezét.

Sajnos vannak páran, de tényleg nagyon kevesen, akik viszont még esélyt sem adnak Dubainak, hogy belopja magát a szívükbe. Ilyenkor nagyon nehéz a dolgom, minden próbálkozásom kudarcba fullad. Ez is a munkámmal együtt jár.

Mi a legmeglepőbb kérdés, amit utastól kaptál? Rengeteg meglepő kérdéssel találom szemben magam, hiába vagyok idegenvezető, vannak dolgok amiket én sem tudok/tudhatok. Viszont  egyet kiemelek: Abu Dhabi miért csak a hetedik legnagyobb mecsetet építette meg, miért nem a másodikat – ha már a mekkai mecsetnél nagyobbat ugye nem szabad? ?